Emiatt lépnek leggyakrabban félre a nők 10 év együttlét után
>
Holtomiglan, holtodiglan
Összeházasodtak és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ezzel fejeződött be minden mese, amit gyermekként este a szüleink felolvastak nekünk és mi is így fejezzük be, amikor a saját gyermekeinknek olvasunk esti mesét. Eszünkbe sem jut azt mondani, hogy „Boldogan éltek, amíg az egyik meg nem csalta a másikat és el nem váltak.” Pedig a statisztikák szerint minden második házasságban így végződik a történet és legtöbbször éppen egy harmadik személy miatt. Ráadásul a klasszikus irodalmi művekben a nők által elkövetett házasságtörés sosem marad büntetlenül. Gondoljunk csak Tolsztoj Anna Kareninájára, vagy Flaubert Bovarynéjára, aki hosszú ás fájdalmas haldokolással fizetett meg a szeretője karjaiban átélt „könnyű, kéjes, örömteli mámorért”.
Ma, a nyugati társadalmakban már nem számít ritka eseménynek, ha egy nő kifelé kacsintgat. A 17. század közepén Angliában még halálbüntetéssel sújtották, ha egy feleségről bebizonyosodott, hogy férjén kívül mást is boldoggá tett.
Egy alkalom nem alkalom?
Ha az egyént a pár elé helyezzük, akkor nyilvánvaló, hogy a félrelépés nem egyéb, mint kaland, erotikus felfedezés. Ilyenkor a nőt az új élmények, a másik ember megismerésének vágya hajtja és szeretné átélni azt az érzést, amikor egy másik férfi őrül meg érte, ha csak egy rövid időre is. Az ilyen kapcsolatokat szórakoztatónak, felpezsdítőnek, mámorosnak, különlegesnek nevezik a hűtlen hölgyek, s nem egy orvos vagy pszichológus akad, aki a kezelés szempontjából kimondottan jó hatásúnak tart egy félrelépést. Ha párkapcsolatunkban hiányosságok vannak, azt sokszor csak egy másik kapcsolat kialakulásából vesszük észre.
Nagyon kevés nő van, aki bosszúból, érzéketlenségből kezd érdeklődni egy kívülálló iránt, a legtöbben valaminek a hiányát próbálják kompenzálni. Mi nők szeretjük, ha minden nap – akár többször is – azt mondják nekünk, jól nézünk ki, csinosak vagyunk, jó velünk lenni. Egy többéves házasságban ezek olyan nyilvánvaló dolgok lehetnek, amiket már nem mondanak ki egymásnak a felek, pedig kellene.
Az egyiket szeretem, a másikat csak megkívánom
Számos pszichológiai elemzés rámutatott az elmúlt évszázadokban arra, hogy a nőknek sokkal több szexuális energiájuk van, mint a férfiaknak. Persze az évszázadokon át tartó visszafojtások miatt ezt sokan megdöbbentő felfedezésnek találják. Érthető is, hiszen hogyan lehetne ez egyértelmű egy olyan világban, ahol nem is olyan régen még boszorkányságnak vélték a női orgazmust és máglyára vetettek nőket emiatt. Vagy egy olyan világban, ahol a vallási és kulturális hagyományok része a kislányok csonkítása, hogy a felnövő lánygyermek ne élvezhesse a szexuális együttléteket, nehogy „eltévelyedjen”.
Amerikában és Európában a hatvanas-hetvenes években kezdődött a szexuális forradalom, nagyjából ebben az időben kezdett szélesebb körben elfogadottá válni a házasság előtti szex, a fogamzásgátló tabletták használata és az abortusz lehetősége. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a nők bátrabban, a lehetséges kockázati tényezők kiiktatásával új kalandokra induljanak. Nem feltétlenül azért, mert már nem szeretik a párjukat, hanem azért, mert megengedik maguknak, hogy felszabadítsák testi vágyaikat és egy másik emberen keresztül ismerjenek meg újabb és újabb szexuális izgalmakat.
A trend folytatódik
A megcsalásokkal foglalkozó kutatások eredményei szerint a nők azért lesznek hűtlenek, mert természetükből adódóan érzelmileg sokkal telítettebb életre vágynak, mint a férfiak.
Elisabeth Beck-Gernsheim szociológus szerint a régi időkben, amennyiben egy kapcsolat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az asszonyok feladták vágyaikat. Manapság azonban vágyaik helyett inkább a rossz házasságuktól igyekeznek megszabadulni, és ez egyre inkább így lesz.
Forrás: bien.hu
Facebook
Pinterest